Kedves Blogom! nagyon elhanyagoltalak, mert több, mint egy hónapja nem írtam semmit, de elő se vettelek, részben azért ,mert elromlott a gépem, aztán meg elvesztek a gyönyörű összegyüjtött képeim. És éppen a mostani címben szereplő napok miatt nem is voltam itt, haza mentem, hogy mind Mindenszentek napján, mind Halottak napján lerójjam kegyeletemet az én és a Lajos halottainál, akik a miskolci Mindenszentek temetőjében fekszenek, hiszen ha én nem megyek, akkor nem látogatja  Őket senki.

Egy kicsit visszaemlékeztem arra az időre, amikor még egy boldog nagy család voltunk, és Mindenszentek elött már rendbe raktuk a sírokat, visszaemlékszem mikor még Kiss Nagymama élt és siettünk, hogy mi legyünk az elsők akik feldíszitjük a sírokat, hogy az úgy nézzen ki mint mi elképzeltük és este közösen mentünk gyertyát gyujtani, és körül álltuk a sírokat, és imádkoztunk az ott nyugvókért. Sajnos akkor is már sok halottunk volt. A távol vagy ismeretlen fekvő hallottainkért pedig a temető Kersztjénél és az I. Világháborús Hősök Emlékművénél gyujtottunk gyertyákat. Ezt a kegyeleti szokásankat megtartottuk  Zsuzsi születése után is a haláláig. Mivel Zsuzsi hamvai nem a temetőben, hanem Ausztriában a Zell am See-i tóban  rejlenek, így mostmár csak egyedűl járom ezt a nehéz utat.

Hosszú idön, több, mint 5o éven keresztül,hiába volt Mindenszentek az egész kereszténység  ünnepe, nálunk nem volt munkaszüneti nap igy estéjét már a Halottak napi előestének tekintettük és igazából, akkor tartottuk a Hallotak napját.

Pedig mindenszentek több mint ezeréves ünnepe a kereszténységnek. Az első névtelen vértanúk és mártírok ünnepe, testvéreink és barátaink ünnepe, azoké akik üdvözültek és nemcsak a szentté avatottak ünnepe. talán saját -reménybeli- ünnepünk is, mert mindannyian arra vágyunk, hogy egykor a mindenszentek seregében éljünk a mennyben.

Örök célunk, mint Szent Cyprián írja "amikor lenyugszik a nap és végetér napunk, kell, hogy újra imádkozzunk, és kérjük, hogy ismét felkeljen felettünk a fény, és kérjük azt is, hogy Krisztus eljövetele az örök élet kegyelmét hozza meg nekünk."

Halottak napja november 2-án van , amit az Egyház 998 óta tart. Ez a nap Szent Odiló clunyi apáttól ered, Ő ezt a napot a bencés rend ünnepének tartotta és eredetileg a bencés rendházakba vezették be. A 14. századtól már Róma is átvette. Ma már bár a katolikus Egyház teljes búcsú elnyerésével illeti aki halottak napján  egy templomot meglátogat, nemcsak a katolikus Egyház ünnepe. Az idén mivel november 2 első péntekre esett nem volt nehéz kegyelmi állapotban a teljes búcsú elnyerése.   Ezen a napon a feldíszített sírokon gyertyákat és mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. Mivel nemcsak a mi ünnepünk, hanem minden jóérzésű emberé és felekezeté, nagyon sok népi hagyomány is fűződik hozzá, nevezetesen azért gyujtunk gyetyát, hogy az esetleg kisza- badult lelkek visszataláljanak a helyükre, a maguk sírjába és azért kell megszépíteni is a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak a lakóhelyükön. 

Azoknak akiknek a kedves halottuk olyan messze van mint az én Zsuzsim, otthon is gyújt gyertyát és otthon imádkozik, hogy " a földi szenvedéseiért bocsássa meg az Úr a vétkeit, fogadja be Országába, adja meg neki az Öröküdvösséget, adjon neki örök nyugalmat és békét, és engedje meg, hogyha elnyerte az Üdvösséget onnan fenntről vigyázzon ránk és segítsen minket." Hiszem, hogy az Úr meghallgatja mindennapi könyörgésemet, hiszen nekem a halottak napja nemcsak az év egy napján, november 2-án van, hanem mindig ha betérek a templomba, vagy csak ha imádkozom érte.