Mostani blog bejegyzésem egy kcsit visszatekint az időben, bár úgy gondolon, hogy ez a  téma mindig akuális, különösen azoknak akik vagy a rádióban hallgatták napról napra Jenő atya Legyetek apostolok c. műsorát, vagy elolvasták  a Miért álltok itt tétlanűl c. könyvét, vagy talán  már a II. kötetét is, Menjetek ti is a szőlőmbe!-ciműt,  de szól a cursillistákhoz, akik már egyre tőbben vannak a világon, tisztelgés Gaál atya előtt, de szól mindenkihez akinek füle van a hallásra, vagy szeme az olvasáshoz.

Nem Comment Gaál Jenő atya blogjához, mivel az a véleményem, hogy 1-2 mondattal ahhoz nem lehet hozzá szólni, ez tiszteletadás azért a személyes  talélkozásért amiben a Mária Rádió önkénteseinek Jenő atya meghívására része volt, a nekünk szívből szóló el-ismerésért, a csodálatos vendéglátásért és az útra inditó záró szentmiséért, és a kapott útravalókért, hogy úgy  végezzük munkánkat, Legyetek apostolok!- mert a Mária Rádió előtt hatalmas feladat áll és ezt elsősorban az önkéntesek segítségével tudja megvalósítani.

2007 augusztus 3.án egy péntek du 30 -an indultunk autóbusszal előbb Kőszegre, Ipoly atya  vezetésével, majd másnap reggel Szentlérántra, ahol Jenő atya most él, és ahol plébánosi feladatokat lát el.

Ismeretlenűl is nagy szeretettel fogadott bennünket, és a reggeli után részben élettörténetét mondta el, s mind azok akik nam ismerték ámulva hallgatták, majd elvárásait a Mária Rádióval szemben fogalmazta meg.

Legfontosabb feladata a Mária Rádiónak, hogy MAGYARORSZÁG UJRA KATOLOKUS ÉS HÍVÓ LEGYEN! ez az új evangelizációt elsősorban a mindenkihez szóló Mária Rádió valósíthatja meg, és leginkább az önkéntesei utján,  Ezért az önkétesek feladata, hogy miként az  apostolok menjenek szét a világba és hirdessék az evangéliumot a mai nap emberének. Nem baj, hogy nem vagyunk tökéletesek, és bün nélkül valók, hiszen az apostolok sem voltak azok mert Péter hazudott, Fülöp hitetlen volt, András nagyravágyó, Judás áruló, gyávák voltak, féltek a zsidóktól és féltették az életüket is, de valamennyien megértették Jézus halálával, hogy ők kiválasztottak és János kivételével  életüket is áldozták érte és az eszméért. Igy tőlünk is elvárható, hogy saját eszközeinkkel  és lehetőségeinkkel mindent elkövessünk a Mária Rádió minél teljesebb megismeréséért, és rajta keresztűl a hit terjedéséért. Nem számít, hogy sokszor hibázunk, csak törekedni kell a jóra és a cél elérésére.

A fent elmondottakat jól pédázza, hogy szombat délben a zsolozsma után haza telefonáltam a recepcióra, remélve, hogy boldogan ujságolhatom , hogy itthon minden rendbenn van, és legnagyobb megdöbbenésemre meghalottam, hogy a zsolozsma itthon majdnem kudarcba fulladt, mert olyan valaki zsiolozsmázott, aki nem tud szépen olvasni.  Nagyon el voltam keseredve, mert ennek szervezése az én feladatom és én úgy éreztem akkor, hogy nem az imádkozók, hanmem én mondtam csődöt. Mikor Jenő atya megkérdezte, hogy miért vagyok úgy elkeseredve szomorúan meséltem, hogy mitörtént így vigasztalt,"ugyan Ibolya az Úristennek mindegy, hogy mit imádkoznak a zsolozsmát vagy a Rózsafűzért, egy a fontos, hogy imádkozzanak és azt szívből tegyék."

Ebben a szellemben mutatták be Károly atával a szentmisét a Plébánia templomban, áldott meg minket és vettün Tőle szivélyes búcsút, remélve a mielőbbi viszontlátást.